2015. november 15., vasárnap

Lenne miből tanulni

A napokban felhívtam az Oktatási Hivatalt, hogy miért nem közvetítenek ki nekem szaktanácsadói eseteket, hiszen benne vagyok az országos szaktanácsadói jegyzékben, mediátorként be vagyok jegyezve az Igazságügyi Minisztériumnál, és regisztrált gyermekjogi képviselő vagyok. Kiderült, hogy nincs keret a megbízásokra, így csak mesterpedagógusokat tudnak foglalkoztatni a munkaidő kereteken belül. Én pedig jelenleg igaz számlaképes vállalkozó vagyok, de nem oktatási intézményben dolgozom. Pedig szükség lenne rám, mert sok az iskolai konfliktus, de a jogalkotó szándékát nem lehet megkerülni. Talán, ha változik a törvény. Igaz akinek most van problémája, annak ez nem vigasz. Karriereket, sőt életeket is tönkre tehet az iskolai bántalmazás. Akivel a bántalmazás történik sokszor hallgat róla, a szülő tehetetlen, a pedagógus az esetek jelentős részében bizonytalan. A bántalmazók pedig úgy intézik a dolgokat, hogy ez a bizonytalanság minél tovább megmaradjon. Tudjuk mindannyian, a gyermekbántalmazás sokkarú polip, mert nem csak gyerek bánthat gyereket, hanem felnőtt is. Erről sokszor hallgatunk, pedig a gyerekeknek szükségük lenne arra, hogy tőlünk felnőttektől megfelelő konfliktuskezelési technikákat tanulhassanak. Mivel mindenki csak azt adhatja át, ami neki is birtokában van, ehhez az is kellene, hogy mi felnőttek rendelkezzünk vele. Rákerestem a Google keresőjében a konfliktuskezelési technikákra. Elgondolkodtató, mert lenne miből tanulni.
 Íme az eredmény: Nagyjából 55 900 találat (0,44 másodperc).