Follow by Email

2016. november 13., vasárnap

A bika, a lepedő, és a torreádor

Az év vége felé több az ünnep, így több időt tudunk tölteni azokkal is, akiket szeretünk. Alig várjuk ezeket az alkalmakat, mégis gyakran előfordul, hogy nem kívánatos események, viták, konfliktusok, zavarják meg a boldog perceket. Konfliktusokból minden embernek jut, kinek több, kinek kevesebb. Ahányan vagyunk, annyi módon értelmezzük őket. Van aki szerint természetesek, van aki szerint megbetegítenek, és a két véglet közt, még ezer más változat is előfordulhat. Arról viszont kevés szó esik, hogy a konfliktuskezelés, könnyen és gyorsan elsajátítható készség. Már egy-két hét alatt forradalmi változásokat lehet elérni. Hiszen néhány perc is elég lehet ahhoz, hogy egy-egy gondolat, gyökeret eresszen a fejünkbe, és változtasson előbb a nézőpontjainkon, aztán a hozzáállásunkon, majd az életünkön. Készítettem néhány pár perces videót, amiben olyan technikákat is megosztok, amik a Life Coach, vagy a Konfliktuskezelési képzésbe is be vannak építve. Tipikus hiba a rosszul beazonosított probléma, amit hiába oldunk meg jól, egy tapodtat sem fogunk előrébb lépni. Ha megtanuljuk jól beazonosítani a problémát, már néhány százalékos megoldás is, jól érzékelhető megkönnyebbüléssel fog járni. Következésképp érdemes erőforrásokat szánni arra, hogy a valódi probléma megoldásának kezdjünk neki.


2016. október 26., szerda

Aki ad, az kap is bőven

2014.10.24. napján kezdtem bele a Boldog Asszonyok Projektembe, amivel az volt az elsődleges célom, hogy önzetlenül megosszam a tapasztalataimat. Azt mondják aki ad, az kap is bőven, ráadásul ugyanazt amit adott, csak megsokszorozva érkezik majd vissza hozzá. Na ha ez igaz, - márpedig az én esetemben úgy tűnik, nagyon is igaz -, akkor jól meg kellene nézni mit adunk kifelé, mert az jön majd sokkal nagyobb adagban visszafelé.
Én például szerettem volna megosztani a tapasztalataimat, mert naivan azt gondoltam, abból milyen sokan profitálnak majd. El is kezdtem, könyvet, blogot, bejegyzést írtam, kisfilmet csináltam, sőt legnagyobb örömömre, már a tananyagírás területére is eltaláltam, és a felnőttképzés nagyszerű világával ismerkedem éppen. Persze emellett coachként és mediátorként is dolgozok, így tényleg számtalan lehetőségem van a tapasztalataim megosztására. 
Csakhogy aki ad, az valóban kap is bőven, ráadásul ugyanazt amit adott, csak megsokszorozva érkezik majd vissza hozzá. Az én tudásmegosztásom annyi információt, és tudást indított el felém, amennyit még elképzelni sem tudtam volna. A munkám során számtalan sorsba látok bele, ahol örömök és bánatok váltják egymást. Ahogy nagy szeretettel bogozzuk a szálakat, konfliktusok múlnak, kapcsolatok javulnak, családok gyógyulnak. És abban az áldásban van napról napra részem, hogy én ennek a részese, vagy tanúja lehetek! Azt hittem naivan én osztom majd meg a tapasztalataimat, amivel jól jár majd sok ember, közben olyan megtapasztalások részese lehettem az elmúlt két évben, amikkel én járok a legjobban. Persze engem sem kell félteni, szívesen részt veszek az efféle mókákban, így amit kapok, gyorsan forgatom vissza, és újra megosztom másokkal. Igaz ezzel nagyon körültekintően kell eljárni, mert a coachokat is, és a mediátorokat is köti a titoktartás, mégis számtalan módon meg lehet osztani, a titoktartási kötelezettség betartása mellett, azt a sok jóságot és tapasztalatot, amit másokon keresztül kapok meg. Az élet pedig még többet ad újra vissza. Nagyszerű szórakozás, munkának hívják, jót tesz annak, aki adja, jót tesz annak, aki kapja, és előbb-utóbb meg is lehet élni belőle.

Mivel life coachok képzésével is foglalkozok, és konfliktuskezelési szaktanácsadóként benne vagyok az "Országos szaktanácsadói névjegyzékben", szinte természetes, hogy a konfliktuskezelés tanítására kiemelt figyelmet fordítok. Ennek a blognak a megírásával, az évfordulós visszatekintésen túl az is a célom, hogy felhívja a figyelmet, a címben rejlő igazságra: "Aki ad, az kap is bőven". Sokan panaszkodnak az életükre, hibáztatnak mindenkit, beleértve Istent is, pedig az én nézőpontomból úgy látszik, ugyanaz az Isten, teljesen másképp viszonyul a világhoz. Mintha mindenki azt kapná tőle, amit ő ad másoknak. Na ha ez igaz, írtam néhány sorral feljebb, - márpedig az én esetemben úgy tűnik, nagyon is igaz -, akkor jól meg kellene nézni mit adunk kifelé, mert az jön majd sokkal nagyobb adagban visszafelé.

2016. május 30., hétfő

Ezt a cikket egy pályázatra írtam. Most, hogy eredményt hirdettek, gondoltam megosztom másokkal is,  kedves szülővárosom előnyeit bemutató írásomat:

Az ezerarcú kisváros lélek melege évtizedeken át emlékeztethet arra, hogy élni egy varázslat

Utazzanak pénztárca barát nászútra, hiszen a két dolog, nem zárja ki egymást.


A nászutunkról még az unokáinknak is mesélni szeretnénk. Persze nem azt, hogy nem volt rá fedezet. Olyan nászutat szeretnénk, amit különleges élményként tarthatnánk számon, hiszen életünk egyik legmeghatározóbb eseményét akarjuk megkoronázni, egy olyan úttal, ami míg élünk emlékezetes marad. Vannak, akik anyagi okok miatt lemondanak róla, pedig egy csodálatos hetet, kevés kiadással is meg lehet valósítani. Aki különleges, élményekben gazdag, sokszínű, és pénztárca kímélő nászutat szeretne, válassza Berettyóújfalut!  


1. forrás: www.berettyoujfalu.hu Berettyóújfalu  panorámája

Ugyan kinek jutna eszébe egy csendes mezővárosban nászutazni?  Ráadásul az ország keleti felén, ahol a munkanélküliség és a nyomában járó tehetetlenséggel fűszerezett szegénység, még a Berettyóújfalut, mint szülővárost szívből szerető embereket is, gazdaságilag virágzóbb térségekbe űzi. Berettyóújfalu csonka Bihar központja. Miért éppen Berettyóújfalu? Nem jobb választás Hajdúszoboszló, vagy Debrecen? Oda külföldről is eljönnek az emberek. Az jobban megérné. Biztos, hogy jobban megérné? Nézzük meg közelebbről.


Ráadásként három nagyszerű város, három egész napos program

 

2. forrás: www.berettyoujfalu.hu Bihari Múzeum

Berettyóújfaluból Debrecen, Hajdúszoboszló, és Nagyvárad is elérhető – közlekedési eszközökkel - egy órán belül. Ez a három város, három nagyszerű egész napos programot biztosíthat. Nagyváradot ráadásul kerékpárút köti össze Berettyóújfaluval, így a sportot kedvelő nászutasok különleges sportélményekkel is gazdagodhatnak. A Berettyóújfaluból induló kerékpárút Nagyváradig tart, sőt folytatásként még több mint tizenhat kilométer kerékpárút található Nagyváradon. Aki mindet végigjárja, kilencvennégy kilométert kerekezhet aznap.


Az ezerarcú kisváros


Aki csak Berettyóújfalut választaná, a sokszínű programok mellett, templomok, épületek, szobrok, emlékművek sokaságát találja a városban. Dombok, halmok, tavak, kertek, tölgyek őrzik a régi idők emlékét, csakúgy, mint a Herpályi Csonkatorony, ami a  bihari térség egyik legjelentősebb nevezetessége.

3. forrás: www.berettyoujfalu.hu Herpályi Csonkatorony

Kedves kávézók, cukrászdák, jó nevű éttermek, pizzázók, panziók és hotelek várják a vendégeket. A legalacsonyabb áraktól, a legmagasabbakig számtalan szolgáltatás igénybe vehető. A kitűnő minőségű gyógyvíz, a városi rendezvények, a csütörtöki vagy szombati nagypiac, egész hétre a városban tartja az idelátogatókat. Van a városban műfüves és természetes füves futballpálya, csónakázótó, és horgásztó is, a helyszínen váltható horgászási lehetőséggel. A Berettyó folyó partján, aszfaltozott úton sportolhatunk, sétálva, futva, vagy biciklizve. Van múzeum, mozi, kalandpark, és a paraszti lét minden részletét bemutató, vendégfogadással foglalkozó tanya. A legtöbb embert mégis a városi strandfürdő és uszoda vonzza, ahol hideg és meleg vizes gyógy-, és úszómedencékkel, sportolási lehetőségekkel, szoláriummal, szaunával, masszázzsal várják a megújulni vágyókat.

4. forrás: www.berettyoujfalu.hu Bihar Termálliget

Akik eltöltenek egy hetet, ezen a határszéli településen, ráláthatnak az ezerarcú kisváros lélek melegére is. Ez aztán évtizedeken át emlékeztetheti őket arra, hogy élni egy varázslat. Még az olyan szegénységgel sújtott kisvárosokban is, ahol a munkanélküliség, a tehetetlenség, a leghátrányosabb kistérségek közé kényszeríti, a városka lakóit. Erre a tudásra pedig minden házaspárnak szüksége van, azon a - nászúttól az életünk végéig tartó - közös úton, ahol egymást biztatva, támogatva, erősítve, mosolygósan és boldogan szeretnénk végighaladni.




2016. április 21., csütörtök

A pongyola pitypang tanítása

Ma reggel, rácsodálkoztam egy kis virágra. Apró termete, kedves szív alakú szirmai, elegáns színe, szerénysége, és szépsége perceken át magával ragadott. Ahogy gyönyörködtem benne, megláttam mellette egy termőre fordult pongyola pitypangot. „Hát te – kérdeztem gondolatban – hogy kerültél ide?” „Nem tudom, de itt vagyok, szép vagyok, figyelj rám.

Elkezdtem nézni, és tényleg egyre szebbnek láttam. Eszembe jutott, mennyire méltóságteljesen áll ott, pedig lehet, nagyon hamar elfújja a terméseit a szél. Gondolkoztak már azon, milyen lehet egy növény szempontjából az elmúlás? Mikor van vége, egy növény életének? Amikor elszórta a magjait, vagy él, amíg élnek a gyökerei? Mit tanítanak nekünk, ezek a csodálatos lények? Egyáltalán tanítanak valamit, vagy csak egyszerűen vannak?


Ez a pongyola pitypang, már közelebb volt az elmúláshoz, mint a körülötte lévő, apró, kis virágok. Néhány ernyőcskéje hiányzott, és szemmel láthatólag igen érett korban van már. Hol van már a sárgasága, a zsengesége, a jövője? Mégis olyan büszkén állt ott, mintha biztos lenne abban, van értelme, hogy létezik, ő is hasznára lehet még a világnak. Még hozhat örömöt, egészséget. Hiszen hasznos gyógynövény. Igaz már elvirágzott, de gyökere, levele, szára még használható. Ráébresztett, ami van, annak mindnek lehet haszna. De még a termései is hozhatnak örömöt. Egyből eszembe juttatta, gyermekkorunkban egyik kedvenc játékunk volt, az érett pongyola pitypangot szétfújni. Ma is emlékszem, ahogy szálltak a szélben, az apró kis ejtőernyők. Ha visszafújta a szél az arcomra, kedvesen megcirógatott, majd továbbszállt lefelé. Nem szomorkodott a saját elmúlásán, nem gondolkozott a hasznosságán, nem panaszkodott a dolgok hiábavalóságán. Csak létezett. Mennyire boldog elégedett élet az ilyen. De jó lenne így élni az életemet – gondoltam -, mint ez a csodálatos pongyola pitypang. Örülni annak, hogy vagyok, méltósággal állni, bármilyen környezetben, és nem bánni, hogy mi jön ezután. Elfogadni, hogy már túl vagyok a virágzáson, szépen apródonként szétfújja a terméseimet a világba a szél, és mégis állok magabiztosan, amíg le nem szakítanak, vagy végleg el nem hervadok.

2016. április 19., kedd

Inkább szabadulnál?

Amikor egyetemre jártam, egyik tanárom felrajzolta a táblára a „Drogcsapdát”. Biztos ismerik –mondta -, de sokan voltunk, akik nem ismertük. Néhány perc alatt meg lehet érteni, így az elmúlt évek során, én is sok felnőttnek, gyereknek, és kamasznak mutattam meg. Abban a környezetben a dohányzás, alkohol az elterjedtebb, ezért én a cigarettával, a szeszes italokkal kapcsolatban használom, és kibővítettem az ábrát azzal, hogy mindez mennyibe kerül.

Rákerestem ma reggel a Google keresőn a szóra. Harminc találat, négy oldalon, főleg az azonos című könyvről, és hasonló témájú tanulmányokról, dolgozatokról. De se a dokumentumok, se a képek között nem találtam meg az ábrát. Pedig igazi közkincs, ezért bemásolom ide:

2015. december 8., kedd

Ezekkel a kedd estékkel, még a kutya is jól jár

"... minél jobban bánik valaki magával, annál több jót tud adni a körülötte lévőknek.               Az önszeretet, önbecsülés nem luxus, vagy úri passzió, hanem a hétköznapok legmeghatározóbb teendője kellene, hogy legyen."


Kedd esténként Berettyóújfaluban a Kálvin tér 8. szám alatt lévő WordMagic Coach és Mediátor Irodában Belvárosi Játszóházat tartok felnőtteknek. Minden hónap középső keddjein játszunk valami jót. Ma este öttől itt a Belvárosi Játszóházban „örömtréningest” akartunk játszani, de az élet egy kicsit besegített. Kedves barátnőmmel voltunk, és mivel ő nagyon tudatosan játssza a tudatos vagyok játékot, hol ide, hol oda csúsztunk a játékok között. Nem volt bennünk semmi erőlködés, hagytuk, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy az mindenkinek a legkönnyebb. Ha eszünkbe jutott valami mondtuk, ha arra jött ki a lépés, játszottunk. Volt, hogy gurultunk a nevetéstől, volt, hogy nagyon komolyak voltunk. Vidovszky Gábor Örömtréning című könyvéből néztük át a mozgással kapcsolatos kérdéseket, és amikor este hazaértem, úgy gondoltam, ha már ilyen sok szó esett a gyaloglás hasznáról, elviszem a kutyát sétálni. 
Persze még a kaput se értem el, a kutya már szűkölt örömében. Fogalmam sincs, honnan tudja, mikor mire gondolok, de tudja, az biztos. Letettem a táskáimat, rátettem a nyakörvet, és séta közben jöttem rá, hogy épp egy héttel ezelőtt sétáltunk utoljára. Azt megelőzően, pedig megint egy héttel előtte. Milyen érdekes - gondoltam -, hogy egy ideje minden kedden elviszem a kutyát sétálni. 

Igaz, kedd esténként annyi bennem az életkedv, hogy a világot is meg tudnám váltani. De mi okozza mindezt? Keddenként vannak az ingyenes programok a WordMagic Coach és Mediátor Irodában. Tényleg ekkora ereje lenne az emberi kapcsolatoknak, az önkéntességnek, a segítésnek? Ezeken a keddeken ugyanis térítésmentesen vehet részt bárki a programokon. Nekem látszólag nem éri meg, - hiszen fűtök, világítok, és térítésmentesen vagyok ott - valójában rengeteget profitálok belőle. Régi szlogen a jónak lenni jó”, de nagyon igaz. Nem értem még a működési elvét, de azt tudom biztosan, hogy a keddek nagyon jó energiákat hoznak az életembe, amivel nyilvánvalóan a környezetem is jól jár. Még a kutyánk is profitál belőle.

Éppen ezért lenne fontos tudatosítani magunkban, hogy minél jobban bánik valaki magával, annál több jót tud adni a körülötte lévőknek. Az önszeretet, önbecsülés nem luxus, vagy úri passzió, hanem a hétköznapok legmeghatározóbb teendője kellene, hogy legyen. Vajon mikor érünk el odáig, hogy a testedzés, a relaxáció, az önmagunk kedvére végzett, örömhozó tevékenységek megelőzik a főzést, mosást, takarítást? Látom a következő generáción, hogy ők már sokkal egészségesebbek ebből a szempontból is. Szeretnék tanulni tőlük. Vannak dolgok, technikák, módszerek amiket ismerek, néhányat majd a blogokon keresztül be is mutatok, de ennél azt hiszem az esetek többségében több kellene ahhoz, hogy mi középkorú asszonyok is merjünk jól bánni magunkkal.

2015. november 15., vasárnap

Lenne miből tanulni

A napokban felhívtam az Oktatási Hivatalt, hogy miért nem közvetítenek ki nekem szaktanácsadói eseteket, hiszen benne vagyok az országos szaktanácsadói jegyzékben, mediátorként be vagyok jegyezve az Igazságügyi Minisztériumnál, és regisztrált gyermekjogi képviselő vagyok. Kiderült, hogy nincs keret a megbízásokra, így csak mesterpedagógusokat tudnak foglalkoztatni a munkaidő kereteken belül. Én pedig jelenleg igaz számlaképes vállalkozó vagyok, de nem oktatási intézményben dolgozom. Pedig szükség lenne rám, mert sok az iskolai konfliktus, de a jogalkotó szándékát nem lehet megkerülni. Talán, ha változik a törvény. Igaz akinek most van problémája, annak ez nem vigasz. Karriereket, sőt életeket is tönkre tehet az iskolai bántalmazás. Akivel a bántalmazás történik sokszor hallgat róla, a szülő tehetetlen, a pedagógus az esetek jelentős részében bizonytalan. A bántalmazók pedig úgy intézik a dolgokat, hogy ez a bizonytalanság minél tovább megmaradjon. Tudjuk mindannyian, a gyermekbántalmazás sokkarú polip, mert nem csak gyerek bánthat gyereket, hanem felnőtt is. Erről sokszor hallgatunk, pedig a gyerekeknek szükségük lenne arra, hogy tőlünk felnőttektől megfelelő konfliktuskezelési technikákat tanulhassanak. Mivel mindenki csak azt adhatja át, ami neki is birtokában van, ehhez az is kellene, hogy mi felnőttek rendelkezzünk vele. Rákerestem a Google keresőjében a konfliktuskezelési technikákra. Elgondolkodtató, mert lenne miből tanulni.
 Íme az eredmény: Nagyjából 55 900 találat (0,44 másodperc).